A falfűtés
Többféle módja van annak, hogy lakásunkban a hő eljusson az emberhez. Az
egyik a konvekciós fűtés, ahol egy közvetítő – pl. radiátor – segítségével a
helyiség levegőjét a fajsúlykülönbség segítségével cirkuláltatják, vagyis a
levegőt melegítik fel, és annak a hőmérsékletét érzékeljük. A másik, amikor a
hő sugárzó, meleg felületről érkezik. Ilyen a napsütés, de így „működik” a
cserépkályha is. Gondoljunk csak arra, hogy ha egy hideg téli napon a napsütötte
fal előtt állunk, az abból sugárzó, visszaverődő hő milyen kellemesen melegít.
A fűtővíz nem csak a padlóban vezethető csövekben, hanem a falakban is.
Amikor sugárzó falak vesznek körül bennünket, a ténylegesnél melegebbnek
érezzük a hőmérsékletet. Ezt a hatást használja ki a falfűtés, amely
napjainkban egyre terjed. Tulajdonképpen nem új dolog, már Rómában is
alkalmazták az egyre terjedelmesebb fürdők fűtésénél ezt a gőzlecsapódást
megakadályozó fűtési formát. Igaz, itt nem melegvíz volt a fűtő közeg, hanem
egy külső tűzhelyen „gyártott” füstgázt áramoltattak a fűtendő helyiség
padlójában, falában. Egy másik építésmódot egy 2. században átépített pergamoni
fürdőben tártak fel. Itt a falfűtéshez tetőcseréplemezeket használtak, melyek
távolságát a tartófalból kiálló agyagpeckek biztosították. Szép példája a padló
és falfűtés együttes alkalmazásának a németországi Trier császári fürdője. A
maga idején optimálisnak tekinthető római technika tanulmányozásából ma is
hasznos tanulságok vonhatók le.
A falfűtés lényege, hogy a szabad falfelületre a vakolat alá kis átmérőjű
műanyag csövet szerelnek. Ebben a csőben áramoltatják a melegvizet, melytől a
falfelület átmelegszik, és fűti a helyiséget. Természetesen a nyári melegben
hűtésre is használhatjuk, ebben az esetben hideg vizet keringtetünk a
rendszerben. Ezeket a csöveket elsősorban a helyiség külső, határoló falainak
belső oldalára szerelik, de lehet térosztó falakra is helyezni. Falfűtéssel
nagy felületek kerülnek felfűtésre alacsony hőfokon, így a hatásfok és a
komfortérzet nő. Önállóan is alkalmazható, de hidegpadlós helyiségben
padlófűtéssel szokták kombinálni (mint a már korábban említett ókori fürdőben
is). Ilyenkor padlótemperálásról beszélünk, mert a megnövelt fűtőfelület
alacsonyabb fűtővíz ill. padlóhőmérsékletet eredményez.
A falfűtés egy rendszerbe egyesítette a korszerű anyagokat, szerelvényeket, így
szerelhetősége gazdaságos, olcsó. A falfűtésnél használt 35-40 °C hőmérsékletű
melegvizet szivattyú szállítja a hőtermelőtől (kazán) a fűtendő helyiségek
közelében elhelyezett osztó-gyűjtő csomópontig. Az osztó csonkjairól a fűtővíz
a vakolatba beépített csöveken keresztül áramlik, és áramlás közben átadja
hőjét a falszerkezetnek, majd a lehűlt víz a gyűjtőn keresztül kerül vissza a
hőtermelőhöz. A falakat felmelegítve kiemelkedően kellemes hőérzetet biztosít,
amivel messze megelőzi a radiátoros rendszereket. A fűtőtestekkel kialakított
rendszerekkel szemben létrejön a falak és a helyiségben tartózkodó személyek
közti sugárzási egyensúly, egyenletes hőmérséklet elosztást hozva létre a
padlótól a mennyezetig, így biztosítva az optimális komfortérzetet.
Szálló por a működéséből adódóan nem alakul ki. A falfűtés helyes működése
szempontjából nagy jelentősége van a falszerkezet felépítésének. A nedves fektetésű
rendszert úgy kell elképzelni, mintha a padlófűtést a falon alakítottuk volna
ki. A falakra U profilú tartósínek kerülnek, amibe műanyag csővezetéket kell
bepattintani. Ezután a falat már csak vakolni kell. Vakolásnál alkalmazható
hagyományos mészvakolat is. Azonban a durvázást követően a simítóréteg
felhordása előtt egy műanyag szálas rabic háló kerül bedolgozásra, mely a
csövek hőtágulási feszültségéből adódó repedéseket akadályozza meg.
A száraz fektetésű rendszernél szálerősítésű gipszlapba rögzített csövekről van
szó. Ezek az előre gyártott elemek könnyen, gyorsan szerelhetők, alkalmazásuk
egyszerű. Különösen előnyös tetőterek kiépítésénél. A falra rögzített táblák
azonnal festhetők, tapétázhatók, csempézhetők. Tetőtéri és könnyűszerkezetes épületeknél
használható a hőtükörrel ellátott falfűtő panel. A hornyokkal ellátott
horganyzott lemezből készült hőtükör hornyaiba 10 mm átmérőjű, oxigéndiffúzió
ellen védett műanyag csövet fektetnek. A felszerelt panelre utólag gipszkarton
borítás kerül. Nagyságát a hőszükségletnek megfelelően kell meghatározni. A
falba rejtett csövek nem kívánnak különösebb védelmet. Némi veszélyt furatok
kialakítása, szögek beverése jelent, ám a csövek helyét egy speciális,
hőérzékeny fólia segítségével utólag is pontosan meghatározhatjuk. Ezután a
fúrást, szerelést pontosan, a rendszer megsértése nélkül végezhetjük.
A falfűtés önállóan is alkalmazható, de hidegpadlós helyiségekben rendszerint
padlófűtéssel kombinálják.
Sugárzó hatása miatt a hagyományos fűtéshez képest azonos hőérzet mellett a
helyiség levegőjének hőmérséklete 2-3 °C-kal alacsonyabb lehet, ami
energiatakarékos üzemeltetést jelent. Az elérhető hőmérsékletcsökkentési
lehetőség önmagában kb. 12-15%-os energia megtakarítást jelent.
A modern, gazdaságos fűtésrendszereknél elvárás, hogy a helyiség addig legyen
fűtött, amíg valaki ott tartózkodik.
A rendszer felfűtési ideje rendkívül gyors, a vékony vakolaton átsugárzó hő
szinte azonnal érezhető. Az éves energia megtakarítás 20%, vagy még több lehet.
A falfűtési rendszer további előnye, hogy alacsony hőmérsékletű fűtővízzel
üzemel, ezért kiválóan alkalmazható kondenzációs kazánnal, vagy alternatív
energiával működő berendezéssel (pl. hőszivattyúval).
|