A gipsz alapú
építőanyagokat már az ókori Egyiptomban is használtak, ott alakult ki a gipsz
kristályos, magas hőmérsékleten kiégetett formájának, az alabástrom gipsznek a
használata is. Később szobrok mintázásához, öntőformaként, épület díszítésére (többnyire az állat- és növényvilág stilizált formáiból,
vagy geometrikus rajzokból alkotott díszítmény) használták. Ma az
épületbelsőkben a gipszet a díszítésen túl vakolásra, felületképzésre
használják. A korszerű építés fontos alapelve, hogy az építési folyamatok döntő
többsége ne az építési helyen, hanem iparszerű körülmények között, üzemekben
történjen. Fontos, hogy az építésszerelési munka minden eleme úgy álljon
rendelkezésre, hogy a leggyorsabb és a leghatékonyabb munkavégzést tegyék lehetővé.
Ezen túl az emberek hamar felfedezték azt is, hogy a gipszes vakolatok
nagymértékben növelik az épület egyes szerkezeteinek, például a fafödémeknek a
tűzállóságát, mivel anyaguk nem ég, sőt csökkenti az égés hőjét. Ezek a
szempontok eredményezték a gipsztáblák egyre
szélesebb körű alkalmazását. Később a gipsztáblák papírköpenybe öntésével azok
húzó-hajlító szilárdságát megnövelték és megszületett a gipszkarton lap.
Melyek a jellemző feladatok, tevékenységek ebben a szakmában?
A
szárazépítés teszi lehetővé, hogy – szó szerint – máról holnapra készíthetünk
vele szerkezeteket. A gipszkarton viszonylag könnyű, kis szállítási költségű
építőanyag, válaszfal, álmennyezet, tetőtér- beépítés szerkezeteként egyaránt
használható.
A
gipszkarton lapokkal az építés egyszerű, alkalmas házilagos kivitelezésre is,
ugyanakkor hatékony, gyors és a szerkezetek méretpontosak. A szárazépítési
technológiával nem visznek fölösleges vizet a belső terekbe, a munka gyorsan és
tisztán elvégezhető, rövid ideig tart, a helyiségek azonnal beköltözhetők. Egy
családi ház esetén az építési időt hónapokkal rövidítheti le a száraz
szerkezetek alkalmazása. Lakóházak átalakításánál a könnyűszerkezetes rendszer
kis súlya miatt általában nincs szükség statikai beavatkozásra, ezért ez
az eljárás költségkímélő. Válaszfalak fém profilvázra,
vagy faszerkezetre rögzített gipszkarton lapokból készíthetők.
A
gipszkarton szerelő méretet vesz a beépítendő felületről, méretre vágja és az
épület vízszintes teherhordó és függőleges határoló részeihez erősíti a
vázszerkezetet. Ezt követően a gipszkarton lapokat is pontosan méretre vágja és
két oldalról a vázszerkezetre csavarozza. Az egyes lapok közötti illesztéseket
meghatározott anyagból készült szalaggal dolgozza össze, hogy a fal ne
repedezzen meg a hőtágulás következtében. A gipszakarton lapok közzé hő- és
hangszigetelő anyagokat (például üveggyapot) helyeznek.A jobb akusztikai tulajdonságok és a nagyobb
mechanikai védelem érdekében gipszkartonból kétrétegű borítást készítenek.
Háromrétegű kialakítás inkább csak a magas tűz- vagy zajvédelmi követelmények
esetén használatos. Olyan falaknál, ahol a betörésvédelem is fontos, az
építőlemezek közé acéllemez betétet erősítenek. A gipszvakolat kiváló
klímatechnikai hatású, hiszen a helyiségben alkalmanként keletkező fölösleges
párát beszívja, majd amikor a tér páratartalma újra csökken, kilélegzi. Az
utóbbi idők egyik új szerkezete a falfűtés-hűtés lehetősége. Az impregnált
gipszkarton lapokra rögzítik a fűtő-hűtő csőrendszereket, majd ezeket az akár
géppel felhordott, átlag 1,5
cm vastag gipszvakolatba ágyazzák.
A gipszes
anyagokat tehát mindenütt megtaláljuk a mai építészetben: a gipszkarton
szerkezetektől az elegánsan sima gipszvakolaton keresztül a „polgári"
otthonok díszítményéig (ornamentikájáig), vagy a teljesen könnyűszerkezettel
készülő készházakig.
Milyen anyagokkal, eszközökkel kell dolgoznia?
A
gipszkarton rendszerek magukban foglalják a beépítéshez szükséges tartó- és a
vázszerkezetet, a függesztő-, rögzítő-, kötőelemeket, minden kiegészítő és
kapcsoló elemet, melyek lehetővé teszik a kapcsolódást más
épületszerkezetekhez. A gipszkarton lapokkal történő munka előnye, hogy mind a
lapok, mind a profilok rendkívül könnyen és gyorsan, egyszerű szerszámokkal
méretre vághatók. Így szinte bármilyen méretű és alakú felület kialakítható.
Gipszkarton lapok közül az általánosan használt gipsz lapok mellett
megtalálhatók a vízhatlan (impregnált) és a hajlítható gipszlapok is. Míg az
impregnált lapokat általában vizes helyiségekben alkalmazzák, jó nedvességtűrő
tulajdonságuk miatt, addig a hajlítható lapokat a bonyolultabb, íves felületek
kialakítására használják. A gipszkarton szerelő legfőbb munkaeszközei a
speciális csavarbehajtó gép (mely mélységérzékelő orral van ellátva, annak
érdekében, hogy a csavart megfelelő mélységben csavarozza be a kartonba),
lemezolló, a fémprofilok méretre vágásához, az ütvefúró- gép, valamint
mérőszalag a pontos méretvétel és vízmérték a vízszintezés érdekében. Emellett
a hagyományos kéziszerszámokat is használják pl. csavarhúzó, kalapács, stb.
Hol végzi a munkáját?
A gipszkarton szerelő zárt helyen, műhelyekben dolgozik,
ahol az anyagot előkészíti beszereléshez, emellett, az építési területen
szereli össze a szerkezetet. Ez utóbbi lehet félig kész épület, ahol az adott
időjárási viszonyok az uralkodóak. Mivel az építkezések helye, jellege sokféle
lehet, így elmondható, hogy a gipszkarton szerelő változatos helyeken végzi
munkáját.
Munkája során kikkel kerül kapcsolatba, kikkel van dolga?
Munkája során, annak függvényében, hogy egyéni
vállalkozó-e, vagy alkalmazott, sokféle munkakapcsolata lehet. Egyrészt
megrendelőkkel, ügyfelekkel tarthat kapcsolatot, másrészt különböző szakmák
képviselőivel kerül munkakapcsolatba. A feladat elvégzésének sikeressége
érdekében elengedhetetlen a jó együttműködési képesség. Különösen fontos ez a
megrendelők igényeinek megbeszélésekor, valamint a határidők vállalása
esetében. Mivel a munkavégzés egyes elemei is csapatmunkát igényelnek,
szükséges a különféle szakmát képviselők munkafolyamatainak ismerete és a
feladatok időbeli ütemezésének egyeztetése.